Színház:

1993-tól a Pince Színháznál dolgozott, majd 1997-tól a Bárka Színházban játszott. 2012 januárjáig az Új Színház társulatának tagja volt.

 "A Pinceszínházban jöttem rá igazán, hogy egész életemben ezt akarom csinálni, színész akarok lenni. Egy nagyon szigorú rendszerben tanultunk mi ott, és nagy kiképzést kaptam rögtön elsőre, tulajdonképpen azért is volt jó, mert ahhoz képest minden csak „könnyebb” volt. Utána jött a Bárka Színház, ami egy nagyon fontos időszaka volt az életemnek, az egy nagyon nagy fordulópont volt. Egy olyan színház ideál volt nekem a Bárka, ott éreztem először azt a szellemiséget, amiben emberek ugyanazt szeretnék, ugyanazzal az ízléssel, mégis nagyon szabadon gondolkodva. A Bárka után szabadúszó voltam egy évig és végül Márta István megkeresett, hogy szeretne megnézni egy előadásban. Végül leszerződtetett az Új Színházhoz. Az Új Színház számomra olyan, mintha otthon lennék. "

Darabjai az évadban:
Csónak- Jon exfelesége (Thália Színház)
Black Comedy- Miss Furnival (Centrál Színház)

"Pont múltkor kérdezték tőlem, mit jelent számomra a színpad: igazából nem mondanám, hogy ez szerelem, mert az alatt egy felhőtlen, rózsás lebegést értünk. Én inkább egy házassághoz hasonlítanám, amiben az ember néha már unja a másikat, néha azt érzi, dühös magára vagy a másikra, vagy éppen újra játékos és szerelmes.
Ez egy hullámvasút: néha én is azt érzem, hogy gyűlölöm, aztán persze másnap megint bejövök, mert nem bírom ki nélküle. Néha azt érzem, nem tudok újat mondani, aztán találkozom egy rendezővel vagy partnerrel és találok magamban valami újat. Azt mondják, ez játék, ne vegyük véresen komolyan. De amikor eljön a főpróbahét, abba belehalunk. Azt nem lehet nem komolyan venni, annyira abban élünk, amit csinálunk. Olyan, mintha két párhuzamos életünk lenne."